A családterápia egy olyan pszichológiai irányzat, amely nem az egyénre, hanem az egyént körbeölelő családi rendszerre fókuszál. Egyik legfőbb tétele, hogy a család egy olyan szeretetkapcsolatokon alapuló rendszer, amelyben a családtagok folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra, befolyásolják egymás viselkedését, lelki világát, életminőségét. Ennél fogva az egyéni problémákat tágabb szemléletben vizsgálja: egy adott viselkedés, minta, vagy tünet esetén az egyén helyett a családi környezetre koncentrál. A jelenre fókuszál, a családi összefüggések feltárását, a család belső erőforrásait és a valós megoldásokat keresi, nem múltbéli emlékeket és „bűnbakokat” kutat.

A családi élet természetéből adódóan különböző ciklusokra osztható, melyek váltakozása minden család esetében okoz kisebb-nagyobb problémákat, átmeneti zavart. A már megszokott (esetleg eddig jól működő) megoldási kísérletek, szokások, kapcsolódási minták időnként hatástalanná válnak, így egy jól működő családban is zavar keletkezhet egy-egy új életciklus kezdetén (pl.  fiatal felnőttek szülőkről való leválása, elköteleződés, gyermekek születése, serdülőkorba lépő gyermekek, stb.). A családterápia célja, hogy a különböző életszakaszokban valós segítséget nyújtson a család minden tagjának abban, hogy – a kommunikáció, a kapcsolatok, a viszonyulások, családi szabályrendszerek és hiedelmek mentén – olyan életet tudjanak maguknak biztosítani, amely hozzájárul az összes családtag lelki jóllétéhez, optimális fejlődéséhez.